Élet az akváriumon belül és azon túl

– Avagy hol van a komfortzónánk határa és hogyan tágítható?

 
Nemrég olvastam egy történetet, amelyben valaki azt mesélte, hogy egy teletöltött kádba beletette a halait, hogy kitisztíthassa az akváriumot. A tisztítás után visszament a halakért a fürdőszobába, és meglepődve vette észre, hogy a halak ugyanolyan kis helyre tömörültek, mint az akváriumban, holott lehetőségük lett volna az egész kádban úszkálniuk. Mit tett az akváriumi élet a halak természetes úszási szokásaival?

Mi jut eszünkbe a komfortzónáról?

Egyrészt az, hogy mai világunkban ott van a felkiáltójel, hogy ha fejlődni akarunk, lépjünk ki a komfortzónánkból! Másrészt, hogy a komfortzóna valami biztonságos, kényelmes, megszokott hely, ahol otthonosan mozgunk, ahol nem történnek váratlan dolgok, ahol az élet kiszámítható. Akkor miért kellene kilépni belőle? Nem elég a bizonytalanság a mai világban?

Tanácsadóként gyakran hallom az ügyfeleimtől, hogy ne változtassunk, jó ez így nekünk, mindig így szoktuk. A „mindig így szoktuk” gondolat a változással szembeni ellenállás tipikus megjelenési formája.

Ha provokatív akarok lenni, akkor visszakérdezhetnék (ahogy egyébként vissza is szoktam kérdezni), hogy az, hogy mindig így szoktuk, az biztosíték-e arra, hogy jól is csináljuk és hogy aktuális-e még?

M. Proust gondolata szerint „a szokás a második természetünk, amely megakadályozza, hogy megismerjük az elsőt.”

Ezzel nem azt akarom mondani, hogy nincs szükségünk a biztonságos, támogató közegre. Sőt! Egyre nagyobb jelentősége van annak, ha van ilyen támogató közegünk, zónánk, ahova vissza lehet térni, ahol ki lehet zárni a világ zaját. De lehet-e fejlődni, ha mindig csak ebben mozgunk?

Nézzünk rá egy pillanatra az indító gondolatra. A halaknak ott volt a lehetőségük, hogy egy nagyobb térben úszkáljanak, hogy a természetes úszási szokásaikat megéljék. De mégsem tették. Mert megszokták a zónán belüli működést, amelynek korlátait az akvárium üvegfala adta.

Veszély vagy lehetőség, ha kilépünk az üvegfalon túlra?

Ahhoz, hogy kilépjünk a komfortzónánkból, először is tudnunk kell, hogy hol van, mi határozza meg, mekkora ez a zóna, kik vannak benne, kik a támogatóink, hol vannak a biztos pontok? Mert ha ezt pontosan tudjuk, érzékeljük, akkor ez egy olyan támogató közeget jelent, ahova akkor is vissza lehet térni, ha kilépünk belőle, és vállaljuk a FEJLŐDÉS kockázatát. Mert fejlődni a zónán belül csak korlátozottan lehet. Illetve egy idő után nem lehet, mert szokássá válik, rutinszerű helyzetek sorozatát produkálja, amit adott esetben elkezdünk unni.

Kilépni a komfortzónából veszélyes, hisz ismeretlen, tele van szokatlan, váratlan, adott esetben nehéz helyzetekkel, amikre még nem tudjuk azonnal a megoldást. És ha veszélyes, akkor nem akarjuk, mert félünk. Félünk a kudarctól, a csalódástól, az ismeretlen világban való bolyongástól, attól, hogy elveszettek leszünk.

De kilépni a komfortzónából LEHETŐSÉG is, hisz a fejlődés a zónán kívül van. Tulajdonképpen van egy vonzása is. Gondoljunk a gyerekeinkre, vagy a saját gyerekkorunkra. Ami ismeretlen, az csábító. Hogy bemerészkedünk-e ebbe a világba, az a BÁTORSÁGUNKTÓL függ.

Ragadjuk meg a lehetőséget és tágítsuk a komfortzónát!

A bátorság saját elhatározásunktól, a bennünk rejlő elszántságunk mértékétől és céljaink tisztaságától függ. Ha tudjuk, hogy hova szeretnénk eljutni, miben szeretnénk fejlődni, akkor ezt bátran vállaljuk fel, annak ellenére is, hogy a környezetünkből nem mindenki áll majd a támogatói oldalon. Első lépésként tehát legyenek céljaink, ezt merjük vállalni, önmagunkat megmutatni, képviselni a saját belső értékrendünk mentén, és akkor a fejlődés szinte magától elindul.

A fejlődés jó. A fejlődés szükséges. A fejlődés izgalmas. Új tapasztalásokat hoz, új világot nyit, tudást, ismereteket szerzünk benne, sikerélményünk lesz. Ezáltal egy olyan pozitív áramlat indul el, ami újabb és újabb dolgokat hoz az életünkbe: új kapcsolatokat, új élményeket, az önismeretünk, önbecsülésünk növekedését. Szerintem ezért érdemes rálépni az ismeretlen útra és elindulni rajta!

Legyünk bátrak!

Legyünk merészek!

Mutassunk többet a legbenső énünkből!

Törjük át az üvegfalat és bízzunk a fejlődés folyamatában!

Dr. Lakner Szilvia

Eredetileg megjelent a szerző saját honlapján: http://lartco.hu

 

 

Ha van kedved megosztani a coachinggal kapcsolatos gondola-
taidat blog
 formában, szívesen közzétesszük (előzetes szerkesztői szűrés után).

Kérlek juttasd el anyagodat az info@coachok.hu emailcímre.

Köszönjük!


Coach Menu
         
escort bayan escort