Megtakarítások és kísérlet

Ha emlékszel még rá, áprilisban írtam egy cikket arról, hogy a Yale Egyetem kutatói szerint szoros és tudományosan is alátámasztható összefüggés van aközt, hogy egy nép hogyan használja nyelvtanilag a jövő időt a nyelvében és az adott népre jellemző megtakarítási hajlandóság között. Akkor kísérletbe fogtam én magam: az ügyfeleim némelyikén kipróbáltam a dolgot (ha már itt a blogon nem nagyon tolongtak az önként jelentkezők... :D ). A három hét azóta már többször is eltelt, viszont a komolyan vehető eredmények miatt eddig kellett várni. Szerintem megérte.

A jövő idő képzése és a megtakarítások

Anno az volt a cikkben az alapvetés, hogy azok a népek, amelyek a jövő időt úgy képezték a nyelvükben, hogy a képzés módja látványosan elkülönült a jelen időétől, azok sokkal kevésbé voltak hajlandóak a megtakarításra. Ennek okát abban jelölték meg, hogy a nyelvtani elkülönülés miatt a nyelvhasználók gondolkodásában is elkülönült a jelen és a jövő. Így a jövő olyan távolinak tűnt, hogy nem látszott értelmesnek már a jelenben is törődni a jövőbeli problémákkal, felkészülni azokra. Márpedig a megtakarítás elsődleges célja valamilyen jövőben felmerülő probléma megoldásának jelenbeli előkészítése.

Kis magyar igazolás

Anno azt is írtam, hogy ha ez igaz, akkor a magyarok megtakarítási hajlandóság szempontjából (csak a nyelvi aspektusokat figyelembe véve - a történelmieket most hagyjuk) valahol a középmezőnyben kell, hogy tanyázzanak. Ennek oka, hogy a magyarban kétféle jövő idő is létezik: az egyik a jelen időtől jól elkülöníthető nyelvi szerkezet, a fog + -ni főnévi igeneves szerkezet, a másik pedig a jelen idejű ige + valamilyen jövő idejű értelmű határozószó (pl. majd).

A kísérletben arra kértem az ügyfeleimet, csak a játék kedvéért, hogy a hónap végén keresztül írják össze, hogy mennyit tettek félre az adott hónapban (így nem kellett attól tartani, hogy maga a kísérlet váltja ki a megtakarítási hajlandóságot), majd a következő hónapban három héten keresztül ügyeljenek arra, hogy jövő időt lehetőleg csak jelen idejű igével + jövő idejű értelemben használt határozószóval megfogalmazva mondjanak ki, írjanak le. A jövő idő másféle használata közben eltelt idő alatt pedig nézzék meg, hogy mennyit tesznek félre.

A kísérlet eredménye

Hangsúlyozom, a statisztikai sokaság nem volt nagy számosságú :D , ezért messzemenő következteté- seket ne vonjon le belőle senki - az én kísérletem nem volt tudományos. Viszont meglepő, az igen.

A megtakarítások mértéke érezhetően, volt olyan eset, ahol számottevően változott! És minden esetben pozitív irányban. 18 (régi, vagy még meglévő) ügyfelemet tudtam bevonni a kísérletbe. A régi ügyfeleimnél már csak azért is érdekes volt a dolog, mert a korábbi coacholásnak azért volt eredménye: a megtakarítások fogalma számukra már nem volt új dolog, mindannyian gyakorló megtakarítók. És még így is volt némi javulás!

A gyakorló megtakarítók (ők hatan voltak) közül többen beszámoltak arról, hogy bár eddig is volt kidolgozott tervük arra, hogy a távlati céljaikat hogyan valósítsák meg pénzügyileg, a kísérlet harmadik hetében újra nekiültek a tervezésnek, és finomítottak a megtakarítási-befektetési stratégiájukon, volt, aki konkrétan a portfólióján is. Volt olyan is, aki arról számolt be, hogy a jövőre nézve eddig kifejezetten a nagy számokkal volt tele a feje (hiszen a távlati, nagy életcélok, pl. házvásárlás, nyugdíj, stb., általában nagyobb megtakarításokat is feltételeztek). A harmadik hét után aztán valahogy úrrá lett rajta a "sok kicsi sokra megy" szemlélet - akkor is, ha a jövőjére gondolt. Ezért minden nap végén a kétszáz forintnál kisebb értékű aprót kitette egy malacperselybe. Mióta ennek nekikezdett, egy izmos hónap telt el (mire összeszedtem a kísérleti résztvevőket, nálam is eltelt egy hónap, tehát májusban kezdtünk, júniusban kezdte a gyűjtést, vagyis most tart kb. egy hónapnál). A kérésemre hétvégén megszámolta az összegyűlt pénzt: eddig 10.000 forintnyi pénz jött össze. (Ez egy évben durván 100-120 ezer forint lesz majd, ha folytatja. Amit nagyon remélek. Ez már csak azért is ösztönző számára, mert ez az illető pályakezdő lányának egy havi netto keresete lenne!)

A kezdő megtakarítók még ennél is nagyobb eredményekről számoltak be! Mind a tizenketten. Kivétel nélkül. Náluk nem az összeg nagysága, hanem a szokás kialakítása volt a lényeg. (Azt már többször emlegettem, hogy a megtakarítások léte egy szokás. Erről bővebben majd az eletdesign.hu blogjában olvashatsz most szombaton a friss blogbejegyzésben.) Náluk kivétel nélkül az volt a nagy eredmény, hogy a fizetésük arányában nézve el tudták érni a bűvös 10%-os megtakarítási arányt. (Azaz a bevételeik átlagosan 10%-át képesek voltak félretenni.) És erre minden nap késztetést éreztek. Minden áldott nap ott ültek a háztartási naplójuk felett (ami szintén egy sarkallatos pontja a rossz anyagi helyzetből való kitörésnek), és számoltak, hol mennyit tudnának spórolni. De ami még ennél is jobb, az az, hogy amit így kiszámoltak, hogy megtakarítanak, azt azonnal(!) félre is tették: ki egy szép dobozba, ki egy malacperselybe, ki egy külön erszénybe, stb. De gyűlt a pénz. Most tartunk ott, hogy azt tervezik mind, hogy hová tegyék a pénzt, hogy egy kicsit fialjon is.

Tanulság a coachnak

A legnagyobb tanulság a számomra az volt, hogy van még egy eszköz a kezemben, amit a coaching- folyamat során az ügyfeleknél bevethetek. És ez a játék. Az önmagunkkal való versengés játéka. A kísérlet egy érdekes kiruccanásnak tűnt az ügyfelek számára a stresszes valóságból - egy játéknak. Pedig ez tényleg az önmagukkal való versenyről szólt. Pontosabban az önfegyelemről.
Már a beszédmód (jelen idő használata a jövő idő helyett) is megkívánt egy bizonyos önfegyelmet, önreflexiót, önmegfigyelést. Véleményem és megfigyeléseim szerint ez az önfegyelem legalább akkora szerepet játszott a sikerben, mint a jelen idő használata a jövő idő helyett. Hiszen addig, amíg szokássá nem válnak a megtakarítások, addig nem kevés önfegyelemre van szükség.

Márpedig ha ez megy nyelvi téren, akkor miért ne menne pénzügyi vonatkozásban is?

Éljen a Yale, éljen a jelen idővel kifejezett jövő idő, és éljenek a megtakarítások!

 

Himer Csilla
pénzpedagógus
pénzügyi és vállalkozásfejlesztési coach

 

A fogyás stratégiája

Az alakod átalakításának terve lehetőséget kínál arra, hogy felmérd a belső erődet és az önmotiváló képességedet. Az igazi próbatétel a kezdeti lendület alábbhagyása után következik. Ismerd meg azt a négy fogalmat, melyekkel megkönnyítheted az úton maradásod.

Biztos vagyok benne, hogy ha a fenti cím felkeltette az érdeklődésedet, már sokat tudsz a zsírszegény táplálkozásról, a kalóriaszámolgatásról vagy éppen a jojó-effektusról. Ha elméletben már felkészült vagy, mégsem sikerül megszabadulnod a feleslegedtől, akkor valószínűleg kapizsgálod, hogy a fogyás nem elméleti tudás kérdése! A jó kezdéshez egy jól kidolgozott terv kell!
Amiből stratégiát faragsz, az valószínűleg fontos neked. Hogy mennyi időt és energiát tervezel rászánni, az azon is múlik, hol szerepel a prioritásaid listáján és persze azon is, hogy milyen mértékű változásra vágysz, mi az, ami megvalósítható az életed jelenlegi szakaszában.
Az alábbi alappillérek ismeretével könnyebbé varázsolhatod a cél felé vezető utat.

1. Elköteleződés
Elsőre furcsán hangzik, de segít a célod komolyan vételében és a bukkanókon való átjutáson, ha ünnepélyesen leszerződsz magaddal és mindezt papírra is veted.

Például így:
Elkötelezem magam amellett, hogy a következő X hétben/hónapban elérem a vágyott testsúlyt és meg is fogom tartani. Kötelezem magam továbbá, hogy addig dolgozom a célomért, amíg el nem érem. Felelősséget vállalok a sikerekért és a kudarcokért is, hiszen minden rajtam múlik. Megfogadom, hogy nem keresek kibúvókat, még akkor sem, amikor nem minden fenékig tejfel.
(Aláírás)

Jelzésértékű lehet, ha nehezedre esik aláírni! Ez azt mutathatja, hogy nem vagy kellően motivált, legbelül még tiltakozol ellene. Megesik, hogy könnyebb szívvel szerződsz magaddal, ha már részben bizonyítottál, vagyis lefaragtad az első kilókat.
Ha könnyedén elérted, akkor gratulálok, hiszen ezzel megtetted az első fontos lépést és kikeveredtél a „mindig holnaptól” kelepcéből.

2. Szándék
A kérdés egyszerű: mi a valódi indítékod?
Gyakran találkozom azzal, hogy valaki kimondottan egy esemény kedvéért (évfordulóra, esküvőre, nyaralásra) szeretne lefogyni, holott eddig ez a téma kevésbé foglalkoztatta. Mások azért akarnak karcsúbbá válni, mert képtelenek elfogadni önmagukat, holott a környezetük semmi kivetni valót nem lát a súlyukban. Sokszor egyszerűen az önelfogadásra kellene több figyelmet fordítani.
Kiderülhet az is, hogy a motiváció nem belőled fakad. A párunknak szeretnénk megfelelni, vagy egy közösségbe jobban beilleszkedni. (Ez utóbbi különösen a fiatalabb korosztályokra igaz.)
Az életmódváltásnak számtalan előnye van, amelyeket – lévén megígértem, hogy ez a bejegyzés most nem a testi, sokkal inkább a lelki vetületre koncentrál – most nem sorolnék fel. Egyetlen kérdést szegeznék neked: Mi a te személyes célod a fogyással? Pontosan miért akarsz lefogyni? Mit remélsz a jobb formától?
A te motivációd a te várad! Ráadásul, ha megvan a miérted, a hogyant is könnyebben átláthatod.
Csapj fel egy noteszt, és készíts egy listát arról, mit szeretnél elérni az életmódváltással. Direkt nem fogyást írok, hiszen a projekt akkor jó, ha figyelembe veszi az életed más területeit is. Hiszen ha elkezdesz rendszeresen mozogni, ahhoz valamelyest a családodnak is igazodni kell, be kell illesztened a munkádba és még folytathatnám.

A lista összeállításában segítenek az alábbi kérdések:
• Milyen előnyökkel járhat számomra az életmódváltás?
• Milyen hátrányokkal járhat?
• Milyen helyzetekben élem meg a legnehezebben, hogy X (jelenlegi súly) kilót nyomok?
• Milyen helyzetekben élvezhetném legjobban, ha lefogynék X (vágyott fogyás) kilót?

Érdekel a cikk folytatása? Kattints ide!

Bakos Zsuzsi
életmód coach, szupervizor
http://eletmodtervezes.hu – Találd meg az (egyen)súlyod!

Coaching irányzatok - szavazás

Ki mivel dolgozik, melyik a legnépszerűbb?

Kíváncsiak vagyunk (és reméljük Ti is), hogy mi a legnépszerűbb, legtöbbek által 'művelt' coaching irányzat.
Ehhez szeretnénk kérni, hogy rövid kérdőívünket segítsetek kitölteni és aztán 1-2 héten belül közzétesszük az eredményeket.
Klikk ide: http://www.surveymonkey.com/s/FWQNHRZ

Legyél magyar-magyar tolmács!

Van egy már-már legenda, ami időről-időre előkerül a társaságban. 2006-ban 2 nagyon kedves barátommal nyaraltam együtt. Mindannyian a korábban már itt, a blogban is említett Bohém Boogie formációs tánccsapat tagjai voltunk, ők is jól ismerték egymást, jóban voltak, de azért én voltam az összekötő kapocs. Az volt az első közös nyaralásunk, de nagyon jól kijöttünk egymással, pedig voltak kalandjaink az út során.

Ezen a nyaraláson sokszor előléptem magyar-magyar tolmáccsá. Ebből lett mára „legenda”. Ugyanis egy idő után már röhögtünk, amikor ők ketten beszélgettek, próbálták megmagyarázni egymásnak, amit épp gondolnak, szinte vitatkoztak, mikor én közbeszóltam: „Szerintem ugyanazt mondjátok. Móni szerintem ezt úgy érti, hogy …, Peti pedig úgy, hogy…” Elmondtam tartalmilag ugyanazt, amit ők, csak más szavakkal, azaz fordítottam magyarról magyarra, mire ők mindketten helyeseltek, hogy „igen, tényleg így értettem” és rájöttek, hogy tényleg ugyanazt mondták.

Ezen a nyaraláson ez mindennapos volt és azóta is mindig felemlegetjük, valahányszor a táncos társaságban újra magyar-magyar tolmácskodok. Mert erre azóta is szükség van! Ugyan ha nem tenném, akkor sem lennének nagy viták, annál szelídebb a csapat, legfeljebb kellemetlen érzéseket hagyhatna a meg nem értettség. De ha van rá egyszerű ellenszer, miért ne használjuk? Nem igaz? :)

Mióta coacholok, különösen feltűnt, hogy mennyiszer nem ugyanazt értjük szavakon. Alapszavakon is! Néha szükségünk volna magyar-magyar tolmácsra a mindennapjainkban! Mennyi vitát, veszekedést, félreértést, fölösleges szócsatákat spórolhatnánk meg vele! Akarsz te is magyar-magyar tolmács lenni? Nem kell hozzá nyelviskolába járni, csak olvass tovább! :)

Széles Anikó
coach, piac- és közvéleménykutató

A látszat csal

Most, hogy a 'racionalizáció', a leépítések és bizonytalanságok korát éljük, sokakban felmerül a kérdés, hogy hogyan tovább? Mikor jövök én? Mit kellene másként csinálnom, hogy megmaradjon a munkahelyem? Egyáltalán ez az a munkahely, ami nekem való, vagy csak szorongásból maradtam itt már ennyi éve(t)? Hol kellene most 'tartanom' (mert kortársaim és haverjaim már mind … pozícióban vannak valahol?! Vállalhatok-e gyereket anélkül, hogy ne kerüljön veszélybe a munkába történő visszatérésem? Most, hogy Prüntyőke 3 éves lesz, szeretnék újra dolgozni, de mintha a munkaadók a kisgyerekes anyákat képességüket-vesztettként könyvelnék el…holott sokkal többet tudnak, mint a frissen a padból pattant menyecske vagy fiúcska. Mihez értek én tulajdonképpen és miért nem dícsér (pontosabban miért cseszeget nonstop) a főnököm?

Nos, ha benned is hasonló kérdések dolgoznak nap, nap után, akkor érdemes számot vetned önmagaddal. Volt egykor az a spontán, ambíciózus és roppant kreatív 19-20-22 éves lány/fiú és mára…hova is tűnt el belőled? Ha azt mondom, "autópilóta üzemmódban" működsz, magadra ismersz? Értsd: inkább hagyjuk, hogy az élet kijelölje számunkra az utat és sodródunk az árral, mintsem tudatosan megteremtjük saját lehetőségeinket.

A munka jelentése általában négy kategóriába eshet egy-egy embernél.

1. A munka mint megélhetés: a fizetésért dolgozunk, különösebb személyes bevonódás vagy elégedettség nélkül. Azért dolgozunk, hogy valamit elérjünk ennek segítségével. Készségeket és elégedettségérzést ettől még kaphatunk!

2. A munka mint karrier: sikert, teljesítményt és státuszt szeretnénk. A karrierista számára a munka leginkább önmaga megvalósításáról, meghatározásáról, (ön)bizonyításáról és a dicsőségről szól. Mindez persze adhat értelmet és beteljesülésérzetet számára

3. A munka mint elhivatottság: az ember úgy érzi, őt "hívja" egy bizonyos munka – akár külsőleg, vagy Isten, közösség által; akár belülről, egy képesség kifejezésre jutattásáról legyen szó. Sokszor értjük ezalatt a személyes elkötelezettséget, kötelességet vagy 'sors'-ot is.

4. A munka mint beteljesedés: itt már erősen érdekvezérelt (esetenként akár szenvedélyes) viszonyulásról van szó, azonban elhivatottságérzet nélkül! Az ilyen emberek gyakran választanak nem hagyományosnak mondható karrierutakat, amelyek kielégítik a személyes érdeklődésüket azért cserébe, hogy nem kimagasló a pénzügyi jutalmazás, elismerés vagy presztízs.

...
Folytatás ITT.

Frank Benedek

 

 

Ha van kedved megosztani a coachinggal kapcsolatos gondola-
taidat blog
 formában, szívesen közzétesszük (előzetes szerkesztői szűrés után).

Kérlek juttasd el anyagodat az info@coachok.hu emailcímre.

Köszönjük!


Coach Menu
         
escort bayan escort