A jövő idő képzése és a megtakarítások

Talán faramucinak fog hangzani, de a napokban tudta meg a világ, hogy egy adott nyelv jövő idejének a kifejezése szoros összefüggésben áll azzal, hogy az adott nyelvet beszélő nép mennyire hajlamos a megtakarításokra.
Mire nem jó az összehasonlító nyelvtudomány?
És nem, nem unatkozó brit tudósok csapták el így a maradék idejüket, meg a sok kutatási pénzt...

A pénzügyi intelligencia függ a nyelvtől?
Ettől komolyabban vehető az úriember, meg az is, amit és ahogyan kimutatott. A tudósunkat Keith Chen-nek hívják, és az Yale Egyetemen oktató. (Talán már hallottál erről a műintézményről...) A Figyelő cikke szerint Chen ugyanis rájött, hogy szoros a statisztikai kapcsolat egy adott nyelvet beszélő nép megtakarítási hajlandósága és aközött a tény között, hogy az adott nyelvben jól elkülönül-e egymástől a jelen és a múlt idő nyelvtani képzése.
ppfAhol a nyelvtani szabályok rákényszerítik a nyelvhasználót, nyelvtanilag is egészen más szerkezettel fejezze ki a jövő időt, ott sokkal kevésbé voltak hajlamosak az emberek a jövőjükbe fektetni.
Miért? Mert nemcsak a nyelvben, hanem az agyukban, a gondolkodásukban is sokkal inkább elkülönült egymástól a jelen és a jövő, így a jövő túlságosan távolinak, ködbe veszőnek tűnik a számukra ahhoz, hogy már most, a jelenben törődniük kelljen vele.

FIGYELEM!
Arra azért még Chen is felhívja a figyelmet, hogy ne keverjük a szezont a fazonnal! A megtakarítási hajlandóság nem azért a fele pl. az angolul beszélő Nagy-Britanniában, mint a németül beszélő Németországban, Svájcban, vagy Ausztriában, mert a nyelvtani szabályok eszerint formálták az adott népek gondolkodását. Fordítva! A nyelvben tükrözősik minden nép világszemlélete, az, ahogyan gondolkodik a világról, így a nyelv csak jelezni tudja ezeket a gondolkodásmódbeli különbségeket, nem pedig okozni!

A közgazdász-kutató sajna nem tett külön említést a magyarokról. Ellenben ha stimmel az elmélete, márpedig nagyon úgy néz ki, hogy igen, mert minden egyéb tényező (pl. iskolázottság, szülői háttér, stb.) kiszűrésével is stabilan maradtak az eredmények, akkor a magyarok valahol a középmezőnyben lehetnek...

Miért?

Mert a magyar nyelvben van mód arra is, hogy élesen elkülönüljön egymástól a jelen és jövő nyelvtani kifejezése (a fog +-ni főnévi igenév használatával, pl. ez fog történni), de arra is, hogy a jelen időt jövő idejű értelemben használt határozószavakkal egészítsük ki (ld. majd, holnap, pl. holnap mit csinálsz?).
És ha már nyelvészkedünk, akkor ragadjuk is meg az alkalmat, és

kísérletezzünk!

Próbáld ki, hogy tudatosan odafigyelsz rá 3 hétig, hogy még csak véletlenül se használd a fog + -ni szerkezetet a jövő idő kifejezésére, hanem tudatosan használd a jelen idejű igék melletti jövő időre utaló határozószókat! (Azért pont 3 hétig, mert enneyi idő elég ahhoz, hogy hozzászokj, hogy így képzel jövő időt.) Közben minden nap próbálj félrerakni! Ha elfelejtetted, nem baj, az aznapi "adag" akkor kimarad. Vezess pontos nyilvántartást, hogy melyik nap mennyit tettél félre! Nem kell megszabni előre, hogy mennyi legyen az annyi, csak amennyit éppen jónak látsz, úgy érzed, hogy nélkülözni tudsz. (Ha csak 5 forintot, akkor 5 forintot. Ha egy ezrest, akkor annyit.) A hangsúly itt most azon van, hogy csinálod-e.

Ha letelt a három hét, akkor írd meg, hogy mit tapasztaltál!

(Hogy milyen szempontok szerint írd meg a tapasztalataidat, majd leírom akkor.)

Van egy hipotézisem (feltételezésem), kíváncsi vagyok, hogy beigazolódik-e. :D

Himer Csilla
pénzpedagógus
pénzügyi és vállalkozásfejlesztési coach

A LinkedIn-ről néhány szó

LinkedIn

Sokan állnak a LinkedIn-nel kapcsolatban picit tanácstalanul, hogy mire is jó, ezért gondoltam megosztani néhány hasznos tippet.

1) A LinkedIn egy kifejezetten szakmai közösség/fórum, amelynek célja, hogy önmagunkat megfelelően tálalva (profil, ami lényegében egy élő CV) hozzánk hasonló, vagy minket érdeklő érdekközösségek tagjaivá válhassunk, ill. ezen emberek ránk találhassanak. (a Facebookkal ellentétben itt nem arról megy a beszélgetés, hogy hogy sikerült az aznapi kirándulásod a szomszéddal, hanem arról, hogy te milyen profi kiránduló vagy és a szomszédod, aki szintén profi kiránduló tagja egy profi kiránduló csapatnak, ahová épp most csatlakoztál te is.)

2) A profiloldalad kialakítása az első, kötelező kör a LI-en. Minél több szakmai részletet teszel közzé, annál esélyesebb, hogy hasonló emberek rádtalálnak. Jelenleg 310,000 magyar felhasználó van a LI-en. Elkészítheted a profiloldaladat magyarul is és bármilyen egyéb nyelven is. Egyetlen hátránya a NEM angol tartalmú profiloldalnak, hogy lényegében kiesel a nemzetközi áramlatból és nehezebben fognak rádtalálni más országból emberek. Ha tehát külföldi aspirációid vannak, érdemes angolul elkészítened a profilodat.

3) Rengeteg érdekes csoport van online, és egyik sem harap, mindegyik beszél valamikről. :) Van, amelyik “nyílt csoport” (pl. a CoachOK Szakmai Szövetsége csoport), és így rögtön csatlakozhatsz hozzá; és van, amelyiket egy moderátor kezel (zárt csoport) és engedélyez annak függvényében hogy mennyire látja relevánsnak a csatlakozási szándékodat.

4) Ha csak bedobnál egy témát a közösbe, akkor azt a “Discussions” menüpont alatt érdemes csinálni. Ha valamilyen eseményt hirdetnél, azt pedig a “Promotions” pont alatt lehet megtenni. Ha épp állást keresel egy csoporton keresztül, nézd meg a “Jobs” fület, és ha kíváncsi vagy a többi tagra, akkor a “Members” fület nézd meg.

5) A LinkedIn a Google-höz hasonlóan keresőmotor optimalizáció alapján működik. Kulcsszavak szerint keresnek – elsősorban HR-sek – embereket megfelelő profilokkal, ill. érdekcsoportokat. Ha pl. “coach” szóra keresek rá, akkor nagyon sok ember, csoport és cég fog feljönni, de én, mint kereső emberke legfelül azokat a találatokat fogom látni, akiknél a rendszer a legrelevánsabbnak ítéli a “Coach” kifejezést, mert a szövegkörnyezetet nézi hozzá az algoritmus. Mi következik ebből számodra? Az, hogy érdemes saját profiloldaladat úgy megírnod, hogy abból a számodra legfontosabb, téged jellemző készségek és képességek emelkedjenek ki, mert amikor valaki ilyet keres, akkor te leszel legfelelül és így nagy eséllyel kapcsolatba is akar veled lépni, azaz “becsatlakozni hozzád” (“Linked In”).

Frank Benedek

Labirintus élmény a Coachee szemszögéből

Labirintus élmény a Coachee szemszögéből:

"KÉZ A KÉZBEN" LABIRINTUSJÁRÁS 2013

Fejest ugrottunk az ismeretlenbe, tele kérdésekkel, félelmekkel... Mi az a labirintusjárás? Hogyan fog ez működni? Mi fog kiderülni a kapcsolatunkról? Mivel kell majd szembenéznünk? A pároknak szóló labirintusjárás előtt nagyon elveszettnek éreztem magam, tartottam attól, hogy mi is fog ott történni velem, velünk. Évának először elmeséltük a kapcsolatunkban felmerülő főbb problémáinkat, bizonytalanságainkat, majd közösen megfogalmaztuk a számunkra legfontosabb kérdést a labirintusjáráshoz: Mit tehetünk mindketten azért, hogy boldog, szeretetteljes kapcsolatunk legyen? Külön-külön kártyákat húztunk, amelyek segíteni hívatottak a kérdésünk megválaszolásában, majd ezeket tetszőlegesen elhelyeztünk a labirintusban. Ezután mindketten elindultunk a magunk módján, a magunk útján a labirintusban. Ha jól belegondolok, két utat is volt szerencsém bejárni: a magamét és a páromét is. A saját utamon először beléptem a labirintusba - ami hirtelen nagyon valóssá vált -, elindultam a kanyargó ösvényen, figyelve az érzéseimre, gondolataimra, cselekedeteimre. Ahogy haladtam előre, felemeltem az utamba eső kártyákat, leírtam az azon látható képeket, szimbólumokat, próbáltam megérteni, hogy hogyan segítenek megválaszolni a fő kérdésünket. Éva mindeközben támogató kérdésekkel, meglátásokkal segített a fókusz megtartásában, a megértésben, az elakadások feloldásában. A labirintus középpontját elérve a legmélyebb valómmal szembesültem, majd megfordulva, lépésenként haladtam immáron kifele, érezhetően megváltozva már a válaszok felé. A másik igazi tanulóút, amely ugyanolyan fontos a számomra, mint a sajátom, az végignézni a párom útját a labirintusban. Ott ülni és közelről megtapasztalni, ahogy végigjárja a labirintust, ahogy teljesen átadja magát neki, olyan betekintést adott az ő gondolataiba, érzéseibe, félelmeibe, vágyaiba, amit nem valószínű, hogy valaha megtapasztalhattam volna a hétköznapokban. Ez az élmény az egymás iránti megértés igazi mélységét nyitotta meg, amit racionálisan nehéz lett volna elérni. Hálás vagyok neki, hogy engedte, hogy a labirintusban lássam őt a maga kendőzetlen valójában. Hogy mi változott azóta? Sokkal mélyebb szinten vagyunk egymásra hangolódva és úgy tudjuk egymást támogatni, ahogy az a másiknak a legjobb. Amikor a már ismert konfliktushelyzetek előkerülnek, ahelyett, hogy értetlenkedve vagy rosszul reagálnék, visszaidézem, milyennek éltem meg őt a labirintusban, mit tanultam őróla, és ez segít megértőbben, szeretetteljesebben reagálnom. Ami pedig a saját utamat illeti, a kártyák képei beleégtek az agyamba, hordozom őket mintegy emlékeztetőként, hogy én min szeretnék dolgozni, magamat hogyan kell szeretnem, hogy a kapcsolatomban minél teljesebb, érettebb személyként vehessek részt. Mindig is fontos volt számomra, hogy megértsem a dolgokat, hogy mögéjük lássak, magyarázatokat találjak, de valójában nem tudom igazán mitől is működik ennyire a labirintus. Hiszen az ott a lábunk alatt csak egy műanyag szőnyeg volt, rajta egy labirintus mintájával?! Mégis ez volt az egyik legkülönlegesebb közös élményünk - és mindezt mi tettük lehetővé a nyitottságunkkal, az elszántságunkkal, és a hitünkkel egymásban.

 

 

Sok munka = eredmény?

A 2013-as tanácsadói konferencián Fodor Valéria előadásában tette fel ugyanezt a kérdést, melyhez egy OECD kutatási eredményt is mellékelt:

sok munka egyenlo eredmeny

Amint látszik, az országonkénti éves munkaórák mennyisége nem függ össze az országok teljesítményével. (Bár a GDP-t sokszor az országok jóllétének mutatójaként emlegetik, a teljesítményt méri – még ha nem is pontosan, – hiszen az a végső felhasználásra szánt termékek és szolgáltatások összességének értéke.)
Országok szintjén tehát egyértelműen kimutatható, hogy a sok munka NEM egyenlő az eredménnyel. És mivel az országok eredménye sok-sok egyéni eredményből tevődik össze, nagy általánosságban elmondható ez az egyéni teljesítményekre is. Egyetértesz?

Jártál már valaha úgy, hogy bár majd leragadtak a szemeid, vagy húzott kifelé a gyönyörű napsütéses idő, esetleg a kiskertedből befelé a hűvös szoba, de te toltad, nyomtad, csináltad, mert „ennek ma még meg kell lenni”?
Vagy esetleg úgy, hogy minden pillanatban félúton elfelejtetted, hogy miért is indultál, mihez is nyúltál, vagy mit is akartál mondani, de a gyerekkel még muszáj volt leülni leckét írni vagy játszani, vagy vacsorát készíteni a férjednek, vagy férfiak esetében pl. rendbe tenni az elromlott csapot?

Ilyenkor a sok munka mindig eredménnyel járt? Vagy talán helyesebb így fogalmaznom: a sok munka mindig értékelhető és jó eredménnyel járt?
Soha nem volt olyan, hogy a gép előtt töltött hosszú idő után megfájdult a fejed? Vagy a kiskert rendezése után alig tudtál lábra állni, úgy fájt a derekad, a térded? Vagy a mosogatás közben eltört egy tányér? Vagy hogy a gyerekkel töltött időnek sírás lett a vége? Hogy odaégett a párodnak készített rántotta? Vagy hogy elfelejtetted elzárni a vizet csapszerelés előtt?

Ha magadra ismertél, akkor jó eséllyel te is a zászlódra tűzheted a jelszót: „Erőltesd meg magad!” Aki mindig aktív, tevékeny és soha sem tud egy jóízűt pihenni.

Mit tehetsz, ha néha már úgy érzed, terhes neked ez a nagy hajtás?
Engedd meg MAGADNAK a szünetet! Mondd ki magadnak: most már elég, most pihenek, hogy utána jobban bírjam és hatékonyabb lehessek!

Hogyan érheted ezt el?
- Tervezz be többletidőt a tevékenységeidre! Ha úgy gondolod, 30 perc alatt fel tudod kapálni a kertet, akkor tervezz rá tudatosan 45-öt. Vagy akkor nem jutna időd még az ablakpucolásra/csapszerelésre is? Bocsánat! Úgy értettem, hogy terhes neked ez a nagy hajtás. Ha nem az, akkor gratulálok, hogy sikerült megtalálnod az egyensúlyt a pihenés és a munka között! Teljesítményed és eredményed ez esetben valószínűleg inkább a németekéhez hasonlít. ;)
- Találd meg azt az időpontot a napodban, hetedben, amikor 45 perced is van minderre, nem csak 30! Ja, hogy akkor nem marad idő mosogatni, teregetni, harmadjára is felsöpörni? Biztos, hogy a betervezett feladatok között semmi sem várhat egy kicsit azért, hogy pihenhess és utána hatékonyabb és gyorsabb légy?
- Engedj meg magadnak pihenőidőt is! Például ülj le és beszélgess egyet a pároddal, gyermekeddel, miután hazaértél. Ha közben rád törne a lelkiismeretfurdalás, mondd magadnak: „Most úgy döntöttem, hogy pihenéssel / beszélgetéssel / feltöltődéssel töltöm az időm. Ja, hogy te mindig munka után egyből a kertbe mész? Jaj, bocsánat, hogy én meg hagynám, hogy a 15 perc pihenés alatt egy gazzal több nőjön a kertedben! :)

Próbáld ki ezt a megengedő magatartást magaddal szemben egy teljes hónapig. Most épp egy zsigeri működést próbálsz lecsökkenteni az életedben, ez nem megy gyorsan. Meg kell tanulni és mint minden tanulási folyamat, ez is hosszú. És ne is várd, hogy teljesen meg tudod szüntetni személyiségednek ezt a részét. Az lehetetlen. De ha tényleg akarod, akkor kezelhetővé tudod tenni.

Mit gondolsz, mi lehet a legnagyobb akadály? Hogyan fogod kezdeni? Úgy érzed, neked ennél több segítség kell? Tedd fel kérdéseidet, mondd el véleményedet itt alul, a megjegyzésekben – akár névtelenül is! Ígérem, válaszolni fogok rá!

Széles Anikó
coach, piac- és közvéleménykutató

Mentális térkép az életedhez, hogy többé ne zavarjon az sem, ha eltévedtél.

Egy könyv margójára. - Bob Proctor: Gazdagnak születtél!

Idézet a bevezetőből, amelyet maga Bob írt.
„A könyv szerkezetéből adódóan valójában olyan mentális térképet tartasz a kezedben, amely segít elérni bármilyen célt, amelyre vágysz. Az egyik fejezettől a másikig utazva minden egyes soron következő rész egy-egy magasabb önismereti szintre emel, igazi éned és valódi képességeid megismerése felé. Egy fontos tényt azonban mindig szem előtt kell tartanod: akár anyagi, akár szellemi sikerekről beszélünk, ezeket soha nem a lehetőségeidnek, hanem mindig a teljesítményednek köszönhetően fogod elérni.”

Ha csak ezt a három mondatot megérted és elkezded alkalmazni az életedben, az gyökeres változást fog eredményezni.

Olyant, amilyenre igazán vágysz.
Olyant, amiért hajlandó vagy mindent megtenni.
Olyant, amiért örömmel ugrasz ki minden reggel az ágyból, mert tudod olyan lesz a napod, amilyent mindig szerettél volna.

Már most is olyan?
Akkor ne is olvass tovább, neked nem tudok újat mondani.
Vagy mégis?

Mindig lehet még jobb. Ha tökéletes lenne az életed, eddig sem jutottál volna el. De még itt vagy, azaz keresel. Keresel valamit, mert ha még nem is fogalmazódott meg pontosan mit, de érzed, hogy még nem teljes az életed. Még lennie kell valami másnak, aminek eddig nem akadtál nyomára. Lehet csak a kíváncsiság tart itt és ez is nagyon jó. Kíváncsiság nélkül semmire sem mennénk. Ez vezet el olyan ismeretekhez, felismerésekhez, amelyek előre visznek.

„Táncolni kell Uram. A zene majd csak megjön valahonnan.” mondja Zorba a görög is.

Már Arisztotelész felismerte, hogy az ember célkövető lény. Csak akkor tud egyensúlyban maradni, ha halad. Pont, mint a bicikli.

Maslow szükséglet piramisát szerintem már mindenki ismeri. Sokat hallhattál róla. A piramis alapja a létszükségletek. Enni, inni, aludni, lakni, ruházkodni, és ide tartozik a fajfenntartás is. Maslow azt mondja, nem tudsz feljebb lépni a piramisodon addig, amíg a lent lévő szükségleteid nincsenek kielégítve. Na ezzel én kicsit vitába szállok. Valóban nehéz szeretni, barátságokat, társas kapcsolatokat ápolni, elvetemült módon netán önmegvalósítani addig, amíg a sárga csekkek eltakarják a kilátást.

De mi van akkor, ha éppen ez ad erőt, inspirációt, lendületet, hogy eleged van már a napi hajszából azért, hogy ne halj éhen. Mert ennél többet szeretnél. Nem csak lakni, élni jöttünk erre a világra.
Bob éppen ezt mondja. Nem a lehetőségeid, csakis a cselekedeteid fogják meghatározni meddig jutsz.

Mi, ki dönti el, hogy mire használod a rendelkezésedre álló időt?
Álljunk meg egy pillanatra. Idő. Ez egy nagyon „demokratikus” dolog. Mindenkinek ugyanolyan tempóban telik, akkor is, ha néha nem így érzed. A nap mindenkinek hajszál pontosan (majdnem) 24 óra. Az, hogy hány év van életedben, az természetesen egyénenként változó, de nem is ez számít. Az számít, hogy mennyi élet van az éveidben. A gondolat nem az enyém, de képletesen leírja a lényeget.

Vissza az eredeti gondolatsorhoz.
Amint észrevehetted, visszafelé haladunk. Az első lépés: lásd az eredményt, amit el akarsz érni. Amúgy ez a jó célkitűzés sorrendje is. Vedd elő az álmaidat, vágyaidat, amit szeretnél elérni az életedben. Nézd meg mid van hozzá, mi hiányzik. Szerezd be, ami beszerezhető, rajzold meg a térképedet, és indulj el, csináld meg. Senki sincs rajtad kívül, aki ezt szabotálhatná.

Miért és hogyan jön mindehhez a coach, a coaching, mint eszköz?
Mit is mond Bob?
A könyv segít elérni bármilyen célt, amelyre vágysz. Magasabb önismereti szintre emel, igazi éned és valódi képességeid megismerése felé.

Vannak társaink, akiknek ez egyedül is megy.
Kiváló önismerettel rendelkeznek.
Magas szinten van az önbecsülésük.
Mindig vannak céljaik, amik felé töretlen lelkesedéssel haladnak.
Mindig van „B terv” a tarsolyukban, mert azt is tudják, nem mindig oda érünk, ahová indultunk.

Ez az asszertivitás törvénye. Az önrendelkezés joga. Szabad hibázni. Szabad más véleménynek hangot adni. Szabad meggondolni magam. Sőt, ehhez minden embernek alapvető joga van.

Azért nekik sem kivilágított sztráda az út. Vannak kérdéseik, és néha a válasz megtalálásához más eszköz kell.

Vagyunk azonban néhányan, akiknek ehhez segítségre van szükségünk.
Kell valaki, aki megmutatja, hogy „kinek látszol, és kinek játszol.”
Valaki, akinek:
Vannak eszközei, módszerei, technikái, amik segítenek egy-egy nehezebb lépésnél.
Vannak tapasztalatai, hiszen ő is ezen az úton jár, csak kicsit előrébb tart.
Tudja, hogy ha élni akarsz az önrendelkezés jogával, bizony minden nap fájni fog valami.
De azt is tudja, minden nap könnyebb is lesz valami.
Aki meg tudja mutatni, hogyan rajzold meg a saját térképedet.

Akarsz saját térképet?

Elárulok még egy titkot. Térképed már most is van.
Biztos, hogy Te rajzoltad? Tovább megyek: rajzolod?
Tudod, hol tartasz? Az „Ön itt áll” pozíció ismerete elengedhetetlen a célállomáshoz vezető út tervezésénél. A coach segít beazonosítani az eddig megtett utat, és megkeresni a mérföldköveket, amik a további utadat mutatják.

A coach segít akkor is:
ha tudni akarod milyen a térképed?
rajta van-e minden, amit szeretnél?

Számtalan kérdés, és ezek csak az én kérdéseim.
Lehet, téged egészen más foglalkoztat, ami nem hagy aludni.
Ha vannak megválaszolatlan kérdéseid, nézz körül ezen az oldalon.
Válassz, dönts és indulj el, vagy tovább!

„Ne csak olvasd! Csináld is!” – idézet Wolf Gábortól.

Filipidisz Ildikó – A komfortzóna elhagyók támogatója. Változás coach.
www.most-elsz.hu

 

 

Ha van kedved megosztani a coachinggal kapcsolatos gondola-
taidat blog
 formában, szívesen közzétesszük (előzetes szerkesztői szűrés után).

Kérlek juttasd el anyagodat az info@coachok.hu emailcímre.

Köszönjük!


Coach Menu
         
escort bayan escort