Ügyfélszerzés – az értékesítés tervezhető?

Coachként nem könnyű értékesítői fejjel gondolkodni. A coach elsősorban odafigyelést, megértést kell adjon, a sales-ben viszont – halljuk gyakran – a gátlástalan eredmény centrikusság dominál. A valóságban mindkettőre szükség van. Mindenesetre minél jobban tudunk figyelni értékesítőként a jövendő ügyfélre, annál jobb eredmények születnek majd.

marketing-687246 1920-300x212Az összefoglalót a tavaszi évad záróeseményéről rendhagyó módon Bakos Zsuzsi kolléganőnk jegyezte le, aki részt vett a rendezvényen.

Dózsa Gergő több mint 25 év értékesítői tapasztalatát hozta el a május 25-i Morning Coachingra. Ő maga 1000 coaching és ugyanennyi tréningórával a háta mögött jól ötvözi magában a coaching és a sales világát. Izgalmas, interaktív workshopján megtudhattuk, milyen lépésekkel tudjuk tudatosabban felépíteni a szolgáltatásainkat, és melyek a sikeres önértékesítés kulcspontjai.

Gergő a bevezetőjében elmondta: kiemelkedő sikerének érzi, hogy bevezette az LG nagyméretű plaza LCD kijelzőit, amivel a cég egy év alatt a piac első három helyezettje közé került, és a későbbi karrierállomásain is szép sikerek futott be értékesítőként. Köszönhető ez talán a sokévnyi tapasztalatnak is, ahogyan ő meséli: „Már az egyetem első fél évében a Cardex képeslapforgalmazó területi képviselője voltam, saját irodával és raktárral.”

Titulusait tekintve senior business coach, az ÉrMe Üzleti Hálózat ügyvivője, a CoachOK Szakmai Szövetség felügyelőbizottsági elnöke.

Meggyőződésem, hogy legtöbbünket az csalt be a reggeli rendezvényre, hogy egy igazi szakértő által kóstoljunk bele egy olyan szakma rejtelmeibe, amit a legtöbb coach elég távolinak érez a segítői munkától.

Hogyan jutsz el odáig, hogy coacholj?

Az értékesítésnek sok területe van, amelyeket lehetett volna boncolgatni, de Gergő leginkább arra fókuszált, hogyan tudjuk az értékesítést úgy alakítani, hogy kézzel fogható árbevételünk legyen. Miután feltette a kérdést, hogy ki mit vár a workshoptól, máris kiderült, hogy ez a téma mozgatja meg leginkább a Morning Coaching résztvevőit.

„Hogyan jutsz el odáig, hogy tárgyalj vagy coacholj?” – hangzott el a kérdés, mi pedig összegyűjtöttük, hányféle csatornán keresztül lehet ügyfeleket szerezni.

„Hogy sikeres legyen a működésünk, fontos beazonosítani, milyen csatornákon keresztül szerezzük az ügyfeleinket” – hangsúlyozta Gergő.

A cikk eredetileg a HR portálon jelent meg, folytatása is ott olvasható.

Szerző: Bakos Zsuzsi

További információ:

Dózsa Gergely
senior business coach, Belbin certified trainer

www.dozsagergely.hu

 

A lényeg, hogy a dolgozók féljenek, avagy hol a munkahelyi boldogság mostanában?

1430788
A munkahelyi jó közérzet közvetlen hatással van a gazdálkodó szervezetek termelékenységén kívül, a munkatársak testi- és lelki egészségének alakulására is. Hogyan jellemezhető ez a kapcsolat és milyen tényezők befolyásolják a munkahelyi boldogság alakulását? Miért érdemes ezeket az elégedettséget javító paramétereket a menedzsereknek fejleszteni és miért éri meg olyan munkahelyen dolgozni, ha szükséges olyan szervezetet keresni, ahol jól érezzük magunkat?



Nem olyan régen történt: az akkori cégemhez új vezető érkezett, aki minden szakterület irányítójával leült egy-egy személyes ismerkedő beszélgetésre. Ennek során - többek között - a vezetői módszerek is szóba kerültek: „Figyelj ide, az lényeg, hogy a dolgozók féljenek…!” Ez a kijelentés hangzott el az új főnök szájából, ami akkor eléggé mellbevágónak hatott számomra, hiszen a korszerű menedzsment szemléletről vallott nézeteimmel és gyakorlatommal is homlokegyenest ellenkező volt. Néhány hónap után már nem dolgoztam ennél a cégnél, de azóta is gyakran eszembe jut az ominózus mondat és motoszkál bennem néhány a munkahelyi közérzettel összefüggő kérdés.

Sarkosan fogalmazva: valóban, fontos-e, hogy a munkatársak jól érezzék magukat a munkahelyen?

A kérdésre a válasz, és Csuport László tagunk írásának folytatása a HRportálon olvasható!

 

Álarcok ÁL-ARCA – szerepeink kereszttüzében

Egyre gyakrabban tapasztalom, hogy életünk színházában valami furcsa dolog történik. Zűrzavart érzek, és egyre több fejlesztő munkámban is felszínre kerül, hogy a vezető, az ügyfél, a felnőtt nő, férfi megkérdezi, hogy akkor most ki is ő valójában? Van valódi arcunk? Vagy csak a maszkokat cserélgetjük? Kit is rejt valójában az álarc? Mi van a jelmez mögött?
Coaching folyamatokban használható eszköz a hagymamodell, amely azt mondja, hogy mindannyian egy hagymához hasonlítunk. A „külső héj” viselkedésünk legnyilvánvalóbb jegyeit mutatja, és ahogy egyre beljebb haladunk, egyre rejtettebb, egyre nehezebben megismerhető, de ugyanakkor egyre mélyebb, egyre igazibb énünk tárul elénk. Egy most zajló coaching folyamatomban egyik ügyfelem azt mondta, hogy nagyon erős érzéseket keltett benne az egyre mélyebb rétegek feltárása, ugyanakkor hiányérzet támadt benne. Mégpedig, hogy fejtegetjük egyik héjat a másik után, de a hagymának nincsen magja. Akkor hol van a legbelső mélység? Jó kérdés!
Ellentmondásos érzéseim vannak. Gyakran halljuk, hogy életünk minden területén szerepet játszunk, és ezek a szerepek egy idő után – főleg, ha túl sokáig vagyunk benne – személyiségünk részévé válhatnak. Valószínűleg ez egy bizonyos pontig rendben is van. A szülői elvárások, a munkahelyi megfelelés, az adott pozícióhoz, szerephez társuló valós vagy vélt elvárás sokakat arra késztet, hogy szerepeket játsszanak, és adott esetben még élvezik is ezt a színházat, vagy adott esetben ez a túlélés eszköze. De hol van az a pont, amikor ez már romboló, akár az egyénre, akár a környezetére nézve?
Tanácsadói, coach tapasztalataim alapján a vezetői ranglétra egyre magasabb szintje felé haladva ezek a szerepek nagyon erős energiákat visznek el, és ezáltal elvonják az energiát az egyén valós önmagáról. Valahol elcsúsznak a valós értékek: tényleg egy pozíció, egy státusz, egy drága kosztüm, öltöny, egy menő autó, egy magasan pozícionált partner adja meg a valós értékünket? Biztosan erre is szükség van, hisz a világ ilyen. Kívülről szemlél, ítél, elítél, megítél, elutasít, elfogad. És ennek okán vannak, akik hajlamosak azt hinni, hogy ezeknek a szerepeknek hatalmuk van, és csak így érvényesülhetnek, ha ezt a rendszert működtetik. Mert a hatalom erős, a hatalom megvéd, a hatalom ajtókat nyit. De megnyitja-e az utat a valódi önmagunk felé?
Sokan arra használják a szerepeiket, hogy megvédjék magukat. Hisz az álarc védelmet nyújt! Nem kell felvállalni a valódi énünket. De ez illúzió. És nem nyújt tartós védelmet. Az álarc ráéghet az arcunkra, a jelmez elkezdhet fullasztóvá válni. De sokan még ekkor is ragaszkodnak hozzá, mondván – megvéd! Valójában azonban sérülékennyé tesz, hisz azzal, hogy megtagadjuk önmagunkat, megtagadjuk azokat a képességeinket, erőforrásainkat, amelyek a valódi védelmet adják számunkra. Persze, az is lehet, hogy sokan pont azért viselnek álarcot, mert nincs mögötte az a képesség, erőforrás, ami lehetővé tenné, hogy valódi énjüket megmutassák.
Énünk három elem együttesében kapcsolódik össze. Az első, akinek hisszük magunkat. Ha valaki ezen a szinten megreked, eltölti az elégedettség érzése, akkor a fejlődés útjára nem fog ráállni. A másik elem az, ahogyan mások látnak bennünket. Itt bejönnek a szerepeink, és attól függően, hogy éppen hol vagyunk, milyen szerepben, felvesszük a szerephez kötődő viselkedési mintákat, amit a valós vagy vélt külső elvárás-rendszer még fel is erősít. A harmadik elem az igazi énünk. Van, akinek nincs igénye ennek a feltárására, van, aki úgy gondolja, hogy nem kell ilyen mélységében foglalkoznia önmagával. De az élet nagy rendező. Nemrég egy konferencián egy felsővezető a következőt mondta: amíg valaki nem él meg egy hatalmas katarzist vagy egy hatalmas tragédiát az életében, addig nem fogja megtalálni a belső egyensúlyt. Nagyon mélyen érintett ez a mondat, és megerősített abban, hogy néha – persze csak félve – gondolok arra, hogy bizonyos embereknek jól jönne egy jó nagy pofon az élettől.

Az élet azonban előbb-utóbb teremt olyan helyzeteket, ahol teljesen meg kell mutatkoznunk ahhoz, hogy tovább tudjunk lépni. A coaching folyamatokat értékként kezelő vezetők, ügyfelek eljutottak arra a pontra, ahol érzik, hogy a szerepjátszás romboló. És persze vannak a többiek, akik úgy hiszik, hogy nekik nincs szükségük a valódi énjük megtalálására. És leélnek egy életet egy „szerep-illúzióban.”
Pedig ha önmagunk vagyunk, akkor az abból fakadó teljesség és elégedettség érzése megélésével együtt ez egy olyan küszöb az életünkben, amelyet mindenképpen át kell lépni ahhoz, hogy az életünk valódi formájában kibontakozhasson. A választás mindig a miénk! Le tudjuk győzni a félelmeinket, a korlátozó hiedelmeinket, el tudjuk engedni a státuszszimbólumokat?
Mert ez kell ahhoz, hogy megengedjük magunknak, hogy ÖNMAGUNK VALÓDI FELVÁLLALÁSÁVAL lépjünk ki az élet színpadára. Ehhez azonban első lépésként őszinteség kell: önmagunk felé. Aki őszinte, felvállalja valódi önmagát, az hiteles, és tiszteletet ébreszt. Emellett bátorság kell. De ez már egy következő írás témája lesz…

Dr. Lakner Szilvia

Eredetileg megjelent a szerző saját honlapján: http://lartco.hu

 

A tökéletlenség, sebezhetőség megélése egy tökéletesnek álcázott világban

Tudom, tudom, erről nem illik beszélni! Hisz erősnek KELL lenni, meg KELL felelni az elvárásoknak, cool-nak KELL lenni, nem szabad az érzelmeinket megmutatni, nem szabad a véleményünket felvállalni, mert akkor sérülékennyé, sebezhetővé válunk. Coaching folyamataimban nagyon erős feszülést érzek a vezetőknél a kell, muszáj, tökéletes, mondhatnánk golyó- és ütésálló vezetői lét és az emberi, sebezhető, érzelmeket megélő vezető lét között.

Úgyhogy ezért szeretnék róla kicsit elmélkedni…

Az előző írásomban (Álarcok álarca) az álarc volt a központi téma, a valós vagy vélt szerepeink megélése. Előtte írtam a versengés vagy együttműködés kérdéséről és a komfortzónából való kilépésről. Ebben az írásban ezek kicsit összekapcsolódnak a sebezhetőség témaköre által.

Tökéletesen álcázott világban élünk. Ahol azt éljük meg, hogy vannak győztesek és vesztesek. A győztesek erősek, jó pozícióban vannak, mindent elérnek, és vannak a vesztesek, akik gyengék, szenvednek, semmi nem sikerül nekik. Biztosan így van ez? Szétválasztható a világ győztesekre és vesztesekre? Nem hiszem. Kihívások vannak, élethelyzetek, ahol időnként győztesek vagyunk, időnként vesztesek – de mindannyian megéljük életünkben az elbizonytalanodást, mindannyian vállalunk kockázatokat, mindannyian felkerülünk időnként az érzelmi hullámvasútra.

A különbség csupán az, hogy elég bátran vagyunk-e ahhoz, hogy fel merjük vállalni mindezt, és VALÓS módon meg tudunk-e mutatkozni a világ előtt. A hitelesség kulcsa talán ez. Egy bölcs szakembertől hallottam, hogy a fájdalmat nem lehet megúszni akkor, amikor egy változás zajlik az életünkben. És ha ezt bátran felvállaljuk, megéljük, akkor valóban a helyére kerülnek a dolgok, és nem ragtapaszokkal takargatjuk el a sérüléseinket. Miközben sokan ezt teszik. A külvilág felé azt mutatják: ”minden rendben”. Mert nem elég bátrak megélni a sebezhetőségüket.

És kérdezhetnék sokan, hogy mire jó ez, amikor a világból az jön szembe, hogy a külsőségek, a hibátlanra szabott celebek, a tudás és kompetencia nélkül, kapcsolatrendszer által pozícióba került emberek tartanak kegyetlen, görbe tükröt számunkra. Ahol a nagyzolás, a magamutogatás, az arcoskodás, a kivagyiság jónak tűnő megoldások a hétköznapiság és jelentéktelenség érzésének enyhítésére.

Mire jó akkor a sebezhetőség, a bátorság felvállalása?


Érdekel a folytatás? Olvasd tovább a szerző, Dr. Lakner Szilvia honlapján!

 

Válás Budán – avagy egy válás okai

...
Emberünk 43 éves, 17 éve házasodott, két gyereke van. Tipikus karrier történet, létra fokain felfelé lépegetés. Vezető beosztásban dolgozik már hosszú ideje és magas jövedelemmel rendelkezik. Ha valaki magára, vagy közeli ismerősére ismerne a történetből, az csakis a véletlen műve lehet.

married-925455 960 720

...
Egyáltalán: mennyire van rá esélye, hogy helyrehozzon dolgokat? Mennyit tanult az eddigiekből? Mi lesz számára a fontos ezután?

...
"...A legtöbb történelemkönyv a nagy gondolkodók eszméire, a harcosok bátorságára, a szentek jóságára és a művészek kreativitására koncentrál. Sokat mesélnek társadalmi struktúrák szövődéséről és felbomlásáról, birodalmak felemelkedéséről és bukásáról, technológiák felfedezéséről és elterjedéséről. Semmit nem mondanak azonban arról, hogy mindez hogyan hatott az egyének boldogságára és szenvedésére. Úgy vélem, ez a legnagyobb fehér folt a történelmünk megértésében. El kellene kezdenünk kitölteni."

Érdekel a teljes történet?
Koskovics Éva írását itt találod: Lelkizóna.

 

 

 

Ha van kedved megosztani a coachinggal kapcsolatos gondola-
taidat blog
 formában, szívesen közzétesszük (előzetes szerkesztői szűrés után).

Kérlek juttasd el anyagodat az info@coachok.hu emailcímre.

Köszönjük!


Coach Menu
         
escort bayan escort